Kevés őrültebb sportág létezik a drag boat-nál. A versenyek lényege röviden így foglalható össze: legyél gyorsabb a másik hajójánál, de maradj talpon/vízen/életben a célig.

A rokon szárazföldi autós drag versenyekhez hasonlóan itt is egyszerű forgatókönyv szerint zajlanak a futamok. Két feltuningolt járgány küzd azért, hogy egyikük hamarabb teljesítse a negyedmérföldes távot, mint a másik. A felület sajátosságából fakadóan annyi különbség azért van, hogy a vízi változatnál a futamok többsége esetében nem állórajtból indulnak a versenyzők. Nem mintha nem tudnának pillanatok alatt hatalmas sebességre gyorsulni az egyszemélyes versenyhajók, csupán ez növeli a bukfencezés esélyét. Amíg fel nem találják a hajós akrobatikát (talán nem is olyan elképzelhetetlen a dolog, mint amilyennek hangzik), addig jobb ezt a mutatványt elkerülni.

Három kategóriában lehet versenyre kelni egymással: hidroplánnal, klasszikus (lapos) aljú motorcsónakkal és jet-motoros "egyéniséggel" állhatnak rajthoz a sebességmániás vízisportolók.

A motorok teljesítménye 1600-4500 lóerő között ingadozik. A hivatalos versenykategóriák (Competition) esetében 470 (kb. 7,7 l), egyébként 565 köbinchnél (kb. 9,2 l) húzódik a hengerűrtartalom felső határa. A hidroplánoknál 400 km/h körül akalul a végsebesség - a többi kategória hasonló adatát ne is akarjuk megtudni...

Az őrült dolgok általában veszélyesek is: ez alól a drag boat sem kivétel. A tűzálló ruházat és a bukósisak alapfelszerelés, a nyitott járművek esetében speciális ejtőernyő is kiegészíti a védőfelszerelést, amely vész esetén lefékezi viselőjét, egyben "elrántja", elvátolítja a hajótól, amely ekkor már valószínűleg ég, repül, törik, pörög stb.

Mielőtt valakinek kedve támad kipróbálni a dolgot, az alábbi videófelvétel igazolja, hogy van fontosabb dolog a győzelemnél...