Van a társadalomnak egy igen széles rétege, melynek tagjai már félórányi romantikus tavi evezést követően is izomláztól szenvednek. Az óceánevezést nem nekik találták ki.

Van a vízi sportoknak számos olyan vállfaja, amelyet bárki kipróbálhat, könnyedén elsajátíthatja az alapjait, akár hobbi szinten is gyakorolható az adott sportág. Ott van aztán az extrém irányzat, amelynek műveléséhez nem árt némi bátorság, egyes esetekben - mint például a toronyugrás - a megszállottság is alapfeltétel. Mi ide soroljuk az óceánevezést, amely már bő száz éves múltra tekint vissza. Helyesebb lenne óceánátevezésről beszélni, hiszen nem az a lényeg, hogy a vizet, amin evezünk, óceánnak nevezzék. Pontosabban ez csupán az alapfeltétel, míg a cél: eljutni az egyik szélétől a másikig.

Az első hivatalos óceánevezés két norvég származású, de Amerikában élő evezős, Frank Samuelsen és George Harbo nevéhez fűződik, akik 1869. június 6-án indultak Manhattan partjától, s 55 nappal később, 3250 mérföld (kb. 5230 km) megtételét követően érkeztek meg a francia Le Havre kikötőjébe.

	Frank Samuelsen és George Harbo

Hogy a távolság és az útra fordított idő aránya mennyire relatív, azt érzékletesen szemlélteti az első és a második sikeres egyszemélyes átevezés kapcsolata. John Fairfax ugyanis a Kanári szigetektől (Gran Canaria) indulva, 180 napi evezést követően 1969. július 19-én érkezett meg Floridába (Hollywood Beach), s bár négy hónappal Fairfax indult, csak nyolc nappal maradt le a nagy cím megszerzéséről Tom McLean, aki Kanadából (Newfoundland) indult, majd 1969. július 27-én ért partot Írországban (Blacksod Bay).

	Óceánjárók találkozása

A technika azóta sokat fejlődött, a táv azonban nem csökkent. Igaz, nem mindegy honnan indul és hová érkezik a hajó, egyazon irányban akár több száz kilométer is megspórolható.

Magyarországon sem ismeretlen a sportág, jóllehet, még tengerünk sincs, nemhogy óceánunk. A közelmúltban a Pálos Andrea és Rakonczai Gábor által tervezett és „vezetett" Tűzhangya sikerének örülhettünk. A Budapesti Evezős Egyesület tagjai 2007. január 9-én a Kanári-szigetekről, a Gran Canaria-i Pasido Blanko kikötőből indultak útnak, s 2007. március 1-jén értek célba az Antigua-i English Harbour kikötőben. A huszonéves páros ezzel első magyar csapatként evezte át az Atlanti-óceánt. Az 5233 km-es távot 51 nap alatt teljesítették, ami azt jelenti, hogy naponta átlagosan 100 km-nél is többet eveztek. Ez a teljesítmény még akkor is kimagasló lenne, ha nem számolnánk az óceán sajátosságaival, csak hogy a nem akármilyen hullámzást és a viharok egyéb velejáróit említsük, s időnként ugyebár aludni, illetve táplálkozni sem árt. Ráadásul a fiatalok mindössze 4 órával maradtak le arról, hogy eredményük egyben új világcsúcsot is jelentsen, s ha január 26-án nem veszítenek egy teljes napot a nyugatról fújó erős szél miatt, ez is összejöhetett volna. Így is beszédes tény, hogy a velük versenyző angolokat 12, a hollandok párosát 13 nappal verték.

	Tűzhangya

Aki szívesebben megismerkedne részletesebben is az óceánevezéssel, az alábbi honlapokon találhat bővebb információt: oceanrowing.com, oceanrowers.com.

Kedvcsinálónak íme egy videó, amely bemutatja, hogyan is néz ki ez a sport a gyakorlatban:

© vizimagazin.hu