A viharral nem érdemes tréfálni. Ha előre jelzik az illetékesek, hogy veszély közeleg, jobb a kikötőben maradni és nem kockáztatni.

A Portland katasztrófája könnyen megelőzhető lett volna a századfordulón, bár a két viharzóna találkozása pusztítóbb erejű volt, mint bárki gondolta volna. Hírmondók sem maradtak...

Eltűntnek nyilvánítva

1898. november 26-án szombaton sokan gyűltek össze a bostoni tengerparton, hogy a Hálaadás utáni szabadságból visszatérve hajóval utazzanak otthonaikba. A Portlan gőzhajó kapitánya, Horace H. Blanchard nyugtalan volt ugyan az egyre romló időjárásról érkező hírek miatt, de megbízott az oldalkerekes gőzösben, amely már 10 éve rótta útjait Boston és a Main álllambeli Portland között. Mindössze egyszer érte kisebb baleset, amikor 3 évvel ezelőtt összeütközött egy másik gőzössel.

A várható viharnak nyoma sem volt még. Az utasok lökdösődve, nevetgéléve sorakoztak a rámpa előtt a gyönyörű napsütésben. Lassan azonban gyülekezni kezdtek a sötét felhők Boston felett, annak a pusztító vihar az első jeleként, ami a Mexikói-öböltől indult, és végigsöpört az egész keleti part mentén. Senki nem sejtette, hogy ugyanekkor egy másik vihargóc keletkezett a Nagy Tavak környékén, és az elemi erők éppen a Portland gőzös útjában készültek talákozót adni egymásnak.

Délben a meterológiai intézet távírón küldött figyelmeztetést a barométer zuhanásáról és a készülődő veszélyről, közben a hó is elkezdett szállingózni. A hajótársaság képviselője arra kérte Blanchard kapitányt, hogy halassza el az indulást, ő azonban hajthatatlan volt. Este 7 órakor az eredeti ütemterv szerint kihajóztak. Három órával később a vihar orkán erejűre erősödött. Aki csak tudott, menekült a nyílt tengerről a partra. De a Portland-et senki sem látta, és soha nem érkezett meg a céljához. A vihar egész éjjel tombolt, és csak másnap dél körül kezdett csillapodni.

1 dollárért a Mennybe

A később Portland Gale-re keresztelt hurrikán, ami 1898. november 26-án és 27-én tombolt, az addigi legerősebb volt New England partjainál. Több mint 400 ember halt meg, házak omlottak össze, a vihar megrongálta a vasutat és telefonpóznákat csavart ki tövestül. A legnagyobb károkat azonban a tengeren okozta. A gőzhajók ebben az időben rendkívül népszerűek voltak Amerikában. A viteldíj általában mindössze 1 dollárba került, és csodálatos élményben részesítette azokat, akik befizettek egy útra. Mindazonáltal ennek a típusú gőzhajónak volt egy nagy gyengesége: a merülési vonal kritikusan alacsonyan húzódott.

A Portland roncsainak első darabjait 27-én este sodorták ki a hullámok Cape Codon homokos partjára. Nem sokkal később az úszómellényekbe öltözött holtestek is megjelentek. A következő napokban mintegy 40 áldozatot találtak meg, a többi közel 160 utasnak - köztük egy templomi közösségnek - örökre nyoma veszett.

Azok az események, amik a Portland pusztulásához vezettek, egy évszázadon át kísértették Portland és Boston polgárait. Sokan kutattak a roncsok után, de csak 1989-ben sikerült két búvárnak, John Fishnek és Arnold Carrnek lokalizálni egy hangradarral a hajótestet Cape Ann-től nem messze a víz alatt. 2002-ben a tengerészgyalogság a technikai feltételeket is biztosította, így sikerült feltérképezni a pontos helyet. A Portland az iszapba fúródva fekszik mind a mai napig, majdnem teljesen épen. Rengeteg felvétel készült a körülötte szétszóródott tárgyakról, amelyekből időközben néhányat a felszínre hoztak.