A svéd hadihajó összesen 1 km-t tett meg, majd a rajta felhalmozott ágyúk és egyéb eszközök súlyától elsüllyedt. 330 évvel később sikerült kiemelni a mélyből, ma egy múzeumban pihen.

Isten nem ver bottal
1628. augusztus 10-én a legújabb svéd sorhajó, a Vasa elindult első útjára a stockholmi kikötőből, hogy csatlakozzon a királyi flottabázishoz. Szellő sem rezdült, ezért a szokásoktól eltérően nyitva hagyták az ágyúnyílásokat, hogy leadhassák a díszlövéseket. Ez később nagy hibának bizonyult. Miután a hajót kivontatták a dokkból, Söfring Hansson kapitány kiadta a parancsot a vitorlabontásra.

Alig tettek meg azonban egy kilométert, egy hirtelen széllökés veszélyesen megdöntötte a hajótestet. Azonnal leengedték a vitorlákat, és a Vasa visszanyerte az egyensúlyát. Ám mielőtt bármit tehettek volna, egy újabb szélroham miatt a hajó annyira megdőlt, hogy az ágyúnyílásokon beömlött a víz a hajótestbe. A hirtelen súlypontváltozás miatt mégjobban megdőlt, és a parton álló ünneplő tömeg szeme láttára alig néhány perc alatt eltűnt a habokban. Meg sem állt a 30 méter mély tengerfenékig. Akik időben kijutottak a fedélzetre, a vízbe vetették magukat, és kétségbeesetten kapaszkodtak a különböző lebegő tárgyakba. Azonnal csónakokat küldtek a megmentésükre, de így is körülbelül félszáz tengerész veszett oda.

Hansson kapitányt, aki túlélte a katasztrófát, azonnal letartóztatták, és perbe fogták. Ő azonban megesküdött, hogy a fegyverek kellőképpen biztosítva voltak, és a legénység is józan volt. A válaszait kielégítőnek ítélték, és terhelő bizonyítékot nem találtak ellene. Végül senkit nem találtak bűnösnek a szerencsétlenség bekövetkezése miatt, amit Isten haragjával magyaráztak.

Pancser király
A Vasa egy sorhajó volt, melyet 1626-ban kezdtek építeni négy másik hajóval egyetemben II. Gusztáv Adolf király megrendelésére. A svéd uralkodó a harmincéves háború alatt, a katolikus Lengyelország elleni harcok miatt szeretett volna egy minden addiginál nagyobb tűzerővel ellátott hajót a flottája számára. A tengeri nagyhatalommá váló evangélikus svédek ugyanis biztosítani akarták az új hajók kötélzetéhez szükséges kender importját az akkoriban a lengyelek befolyása alatt álló Balti-térségből.