A tengerek színe, a világos öblök, az ezüstszínű fények nem csak a költőt ihletik meg, a tudósoknak is hasznos. A víz színe árulkodik az óceánok biológiai gazdagságának fejlődéséről.

A tenger optikai sajátosságainak tanulmányozása, mára az oceanográfia megkerülhetetlen területe lett. Ezeknek a kutatásoknak a franciaországi Azúr-parton már hagyománya van, ahol a villefranche-sur-mer-i óceánkutató laboratórium, valamint az Alcatel Alenia Space műholdgyártó vállalat és a tengeri munkálatokra szakosodott ACRI cég alkotta hármas már világhírnevet vívott ki magának. „A víz színének mérése fontos mutatója az óceánokban lévő fitoplankton-mennyiségnek, azaz biológiai gazdagságának, mivel a fitoplakton a táplálkozási lánc kiindulópontja” – magyarázza David Antoine, a laboratórium munkatársa.
hirdetés

Európai, amerikai, kínai és indiai műholdakon már működnek a víz színét észlelő különleges érzékelők, a tengerben pedig olyan bóják, amelyek képesek elemezni a víz színét. Két ilyen bója van a világon, az egyik a villafranche-i laboratórium birtokában. „A természetes környezetben végzett mérések elengedhetetlen kiegészítői a műholdas jeleknek, egyrészt mert azok jelentősen módosulhatnak, másrészt viszont olyan adatokat szolgáltatnak, amelyek segítségével könnyebben megérthetjük a vízszín változásának fizikai folyamatait” – mondja Antoine. A Nizza és Korzika között 2400 méter mélyen lehorgonyzott bója radiométer segítségével méri a tengeralatti fénysugárzást, és sugárzásnak azt a hányadát, amelyet a felszínen való áthaladás után a műholdak mérnek.

„Amit az emberi szem a víz színeként érzékel, az gyakran az égbolt színének tükröződése a tengerben” – magyarázta David Antoine. Amit azonban a tudósok kutatnak, az a reflektancia, a felszín visszaverő képessége, azaz a felfelé haladó fénysugárnyaláb – a vízben lebegő különböző részecskék kifelé továbbítják a fényt – és az óceánba behatoló, lefelé haladó sugárnyaláb közötti kapcsolat. Miután a fitoplanktonok természetüktől fogva elnyelik a kék sugárzást, minél több fitoplankton van a vízben, annál kevésbé kék a színe. A világ élővilágban legszegényebb vizeiben, a Csendes-óceán déli részén a víz ibolyaszínűhöz közelít. Ha nő a fitoplankton-koncentráció, a víz színe zöldre, sőt gesztenyeszínűre, feketére vált. A víz színe időben is változhat, és tanúskodhat az óceánok ökoszisztémájában a klímaváltozás következtében végbemenő változásáról is.

MTI