David de Rothschild, a bankár milliárdos azt tervezi, hogy egy műanyag hajóval száll vízre, hogy felhívja a figyelmet a Csendes Óceánban örvénylő hatalmas „szemétkupacra”.
A világ legnagyobb örökségének várományosa a műanyag flakonokból és újrafelhasznált szemétből készült Plastikin vág neki az útnak. A Hawaii-tól észak-nyugatra elterülő foltot 1999-ben fedezték fel kutatók, akik kimutatták, hogy területen négyzetmérföldenként tízezernyi műanyagflakon található, annak a szemétnek a maradéka, ami a régió vizeiben kering. Van közte kabátakasztó, lyukas röplabda, kamionkerék és ezernyi horgászáshoz való villantó. A szennyezés most már a környék vízi madarait és halait veszélyezteti. Utazása során, de Rothschild vízmintát gyűjt majd és blogon, fotókon és videókon keresztül mutatja majd be a műanyagok okozta veszélyeket, hogy még jobban felhívja a figyelmet az óceánok szennyezettségének problémájára. A 30 éves környezetvédelmi keresztes lovag egy speciális katamaránt is tervezett, amelynek törzsét 12.000 műanyagpalackkal töltött keret tartja. A Plastiki kabinja és a választófala szintén speciális újrafelhasznált szemétből van, az ún. srPET-ből.
„A műanyag vizespalack magában foglal mindent, amit ez a „dobjunk el mindent” társadalom jelent.” – mondta de Rothschild, aki díjugratónak tanult Angliában és aki elvándorolt mind az Északi, mind a Déli Sarkra. Hozzátette, hogy nem az a célja, hogy gonosznak tűntesse föl a műanyagot, csak meg akarta mutatni annak alternatív felhasználási módjait, valamint fölhívni a világ figyelmét az ökológiai veszélyekre. A Plastikit – nevét a Kon-Tikiről kapta, amivel Thor Heyerdahl 1947ben először átszelte a Csendes Óceánt – jelenleg a San Franciscói-öbölben tesztelik. A 20 méter hosszú katamarán több millió dollárba került és 3 évig tartott, míg elérte mostani formáját. Amikor néhány héten belül elkészül, Rothschildet és 6 fős legénységét egy 10.500 mérföldes útra viszi San Franciscótól Hawaii-on át Sydney-ig. Nem lesz kísérőhajójuk, de minden megállónál vár rájuk egy csapat.
A nagy út célállomásait úgy választották meg, hogy több környezeti veszélyre is rávilágítson, köztük a túlzott mértékű halászatra és a klímaváltozásra. A műanyagleves az Északi Örvény csapdájába esett, ami az óramutató járásával egyezően örvénylik az óceánban. A tudósok kimutatták, hogy súlyát tekintve hatszor annyi műanyag van itt, mint plankton, aminek katasztrofális ökológiai következményei lesznek. A műanyagok mérgező anyagokat is bocsátanak ki, amivel megmérgezik a táplálékláncot.
De Rothschild állítja, hogy vállalkozásának nagyobb célja is van. Nem csak a bolygó ökológiai veszélyeire akarja fölhívni a figyelmet, hanem arra is, milyen egyéb módokon lehet még a műanyagot felhasználni. Az öko-harcos úgy tervezte meg útját, hogy lemásolja Heyerdahl Kon-Tikivel megtett útját, amellyel bebizonyította, hogy az ősi dél-amerikai indiánok képesek voltak meghódítani Polinéziát. De Rothschild eredetileg április 28-ra tervezte indulását, pontosan 62 évvel későbbre, mint ahogy Heyerdahl elindult hősi útjára a Csendes Óceánon át, ám a Plastiki körül felmerült problémák arra kényszerítik, hogy későbbre tolja az indulást. „Csak ismeretlenek vannak… Ez egy kaland! Ha lennének terveink, amiket mindenki ismerne, akkor senkit nem érdekelne az egész.”
© vizimagazin.hu
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon. |