A Kr. e. VI. század közepétől egy óriási birodalom kezdett feltartóztathatatlan terjeszkedésbe Keleten. A perzsák I. Dareiosz császár vezetésével már Európát fenyegették, és csak a görög poliszok összefogásán múlt, hogy megállítják-e őket.

Tizenkilencre lapot
Kr. e. 499-ben elkerülhetetlenné vált a konfliktus, amikor a kisázsiai görög városállamok fellázadtak a perzsa elnyomás ellen. Dareiosz könyörtelenül leverte a felkelést, majd az anyaország ellen fordult. Ám Kr. e. 490-ban a görögök döntő vereséget mértek rájuk Marathónnál. A megaláztatás miatti szégyen többé nem hagyta nyugodni a perzsákat, és Dareiosz fia, I. Xerxész, Kr. e. 480-ban az egész Perzsa Birodalomból minden addiginál nagyobb sereget gyűjtött össze, hogy bosszút álljon. Hérodotosz történetíró adatai alapján az 1.500.000 gyalogost és 80.000 lovast mintegy 1200 hadihajóból álló flotta kísérte.

Xerxész a Hellészpontosz két partját hajóhíddal kötötte össze, így megnyílt az út a görög szárazföld felé. Még a Thermopülai-szorosban végsőkig helytálló spártaiak sem állhatták az útjukat. Az egyesült hellén flotta Thébát és Athént sorsára hagyva Szalamisz szigetéhez hajózott egy szűk öbölbe. Bár parancsnokuk a spártai származású Eurübiádész volt, a hadrendet és a stratégiát az athéni Themisztoklész dolgozta ki, aki annak idején leginkább szorgalmazta az athéni flottaépítést. Ennek eredményeképpen mintegy 200 háromevezősoros hadigálya (triérész) állt rendelkezésére, amihez más városállamok még 170-el járultak hozzá.

A görögök már napokkal a csata előtt hadrendbe álltak, így volt idejük éjszakánként pihenni. Ezzel szemben a perzsák fáradtan érkeztek a helyszínre. Xerxész azt tervezte, hogy a keskeny szorosból kiűzik a görögöket a nyílt tengerre, ahol bekerítik őket, és két oldalról csap le rájuk. Ezért 200 egyiptomi hajót indított útnak, hogy dél felől kerüljék meg Szalamiszt, és ott várja a görögöket. A sziget déli csücskéhez is kiküldött egy flottillát, hogy ott cirkáljon, míg a fő haderőt - mintegy 500 hajót - a keskeny szoros keleti bevezető csatornájához irányította. A hír hallatán Eurübiádész el akarta rendelni a visszavonulást, ám Themisztoklész meglátta a kitűnő lehetőséget a győzelemre az erőit megosztó ellenséggel szemben. Ezért titokban értesítette Xerxészt, hogy mi Eurübiadész célja, amivel arra ösztönözte a perzsa királyt, hogy azonnal támadjon.

Összezsúfolva
A különféle etnikumú kontigensekből összeállított perzsa flotta néhány sor mélységű vonalban sorakozott fel. A jobbszárnyon a föníciaiak, míg a balszárnyon a iónok helyezkedtek el. A görögök folyamatosan visszahúzódtak, hogy becsalogassák őket a keskeny szorosba. A föníciai hajók egy része mély merülésű kereskedelmi hajó volt, mielőtt hadi célokra alakították át őket, így sokkal nehezebben fordultak, mint a könnyű görög gályák. Amint a hajók tovább haladtak befelé a csatornába, olyan közel kerültek egymáshoz, hogy képtelenek voltak tovább megtartani az alakzatot.

Ekkor lendültek ellentámadásba a görögök. A triérészek - orrukon súlyos, bronzborítású, csőforma döfőkossal - az ellenséges hajókra rontottak, szétforgácsolták evezőiket, bezúzták az oldalukat, és akkora lékeket lyukasztottak rajtuk a vízvonal alatt, hogy azonnal elsüllyedtek. Akik nem fulladtak meg, azokkal a görög lándzsások végeztek. A perzsák rádöbbentek, hogy hibáztak, és megpróbáltak visszafordulni, ám ekkor saját támadó hajóikkal ütköztek össze. A csatarend teljesen felborult, aki tudott, menekült. Az egyik perzsa hajót Artemiszia halikarnasszoszi királynő parancsnokolta. Menekülés közben teljes erővel egy perzsa hajóba hajtott. Xerxész, aki azt hitte, hogy egy görög gályát süllyesztett el, embereihez fordulva így szólt: „Katonáim asszonyokká, asszonyaim pedig katonákká lettek.” Hérodotosz történetíró szerint a perzsák 200, a görögök pedig csak 40 hajót veszítettek.

A csata után Xerxész, tartva attól, hogy a görögök szétrombolják hajóhidukat a Hellészpontoszon, visszavonult Kis-Ázsiába. A következő évben parancsnokát Plataiai városánál szárazföldön is megverték a görögök. Ezzel örökre elmúlt a perzsa veszély. Themisztoklészt a győzelemben vállalt szerepéért a spártaiak kitüntették, de utóbb a saját honfitársai fordultak ellene, és arra kényszerítették, hogy volt ellenségeihez menjen száműzetésbe.

Ezen a honlapon újrajátszható a csata.