Hiába vezetett az utolsó negyedben, férfiválogatottunknak végül meg kellett elégednie a döntetlennel. A római vb-n a csoportelsőségről az dönt, hogy a németek képesek lesznek-e 9 gólnál többel legyőzni Kanadát.

Meglehetősen lazán mentünk el 2-0-ra a meccs elején, Varga Dani szép bemozdulásával és Kis Gábor emberelőnyből húzott góljával, aztán volt emberelőnyünk, megúszásunk, ám ezeket már túl lazán vettük. Holott egy 3-0-ás kezdés a német együttes ellen olyan alaphang, ami után a vetélytárs elkezd azon gondolkodni, hogy mit csináljon két nap múlva másként Kanada ellen. Ehhez képest kisvártatva 2-2 állt a táblán (két akciógól akadt be), s mire észbe kaptunk, sikerült magunkat egy meglehetősen nyögvenyelős iszapbirkózásba manőverezni. Az első negyed után 3-2 volt a németeknek, és még a nagyszünetben is 3-3 állt a táblán (ekkor Hosnyánszky Norbi húzott be egy emberelőnyt). Már csak azért is, mert a ellenfelünk visszahozta orosz származású kapusát, Tchigirt, aki lassan ingyen utazhat a buszon korára való tekintettel, ám a pontatlan lövésekkel még most is gond nélkül elbánik, mint ahogy tette ezt a mérkőzés nagy részében.

A harmadik negyed sem idézte egy fáklyásmenet hangulatát, viszont ekkor legalább Madaras pazar szabaddobásával átvettük a vezetést, majd egy kivédekezett emberhátrány után Biros lógott meg és mattolt, így vezetünk 5-3-ra. Megnyugvásról azonban szó sem lehetett, volt egy fórunk a 6-3-hoz, ez kimaradt, ugyanakkor a németek egy labda nélküli kiállításból gond nélkül szépítettek a kapu előtt (5-4).

Jól kezdődött a zárórész, Hosnyánszky pontosan lőtt, mindjárt nyomot is hagyott az eredményjelző-táblán, ezzel vezettünk 6-4-re. Aztán elkövettük azt a hibát, hogy Politzét hagytuk lőni, pedig ő az egyetlen, akit nem szabad, majd Kiss Gergő lőtt kapufára egy ötméterest. Ez meg is bosszulta magát, Szavics ugyanis 4 perccel a vége előtt egyenlített: a hat német gólból ez volt a negyedik, ami Gergelyről perdült be valahogy. Eztán Hosnyánszkynak volt ismét helyén a szíve, egy perccel a befejezés előtt pedig miénk volt a meccslabda: időkérést követően adogathattunk a 8-6-ért, Hosnyánszky lövését azonban védte Tchigir, majd nem kis bravúrral Madaras labdájára is odaért – a németek viszont éltek a maguk fórjával, és 40 másodperccel a duda előtt egyenlítettek. Volt még egy támadásunk, ám Szívós ellen kontrát fújt a spanyol játékvezető, épp, amikor befordult a kapu elé – a németek ellenakciójára már nem maradt idő, az eredmény viszont maradt 7-7.

Mindez azt jelenti, hogy – mivel a kanadaiak simán, 12-1-re nyertek Dél-Afrika ellen – a FINA szabályai értelmében a holtversenyben végző együttesekhez képest legmagasabban rangsorolt gárda elleni eredmény dönt, vagyis az, ki győzi le nagyobb arányban Kanadát. Azaz tökéletesen mindegy, a harmadik körben mire megyünk a dél-afrikaiak ellen, az első hely sorsáról az dönt, a németek meg tudják-e verni legalább 10 góllal Kanadát. Ha igen, ők az elsők, ha nem, akkor a mi kilencgólos sikerünk ér csoportelsőséget.


Kemény Dénes nyilatkozata:

- Az elején gyorsan elmentünk két góllal, amit továbbiak is követhettek volna, de kihagytuk a helyzeteket, és ez idegessé, nyugtalanná tette a csapatot. Ráadásul túlságosan tiszteltük Tchigirt, aki egy kicsit megbolondított minket. Nagy védésére nem is nagyon emlékszem, inkább belelődöztük a labdákat. Az a probléma, hogy különösen emberelőnyben egy ilyen rutinos erőkből is álló csapat elveszítette az önbizalmát, nem is néztünk kapura, mintha nem tudom, ki állt volna ott velük szemben. Az egyértelmű, hogy ez a mérkőzés elöl ment el: nem is tudom, mikor lőttünk a németeknek mindössze hét gólt. Úgy látom, az elmúlt napokban tapasztalt fejlődés megállt, sőt, több játékosnál visszaesést látok, és sajnos, azt kell mondanom, egyeseknél némi hozzáállásbelit is, ami nem jó dolog. Ami az esetleges taktikázásra vonatkozó megjegyzéseket illeti, aki látta a meccset, annak nem juthat eszébe, hogy mi nem akartunk nyerni ezen a találkozón.

mvlsz.hu