Győzelemmel búcsúzott a magyar női vízilabda-válogatott Rómától: a csoportmérkőzéseken látott, meggyőző teljesítménnyel, szép játékkal verték meg a lányok a spanyolokat 11-6-ra.

Kifejezetten rosszul kezdődött helyosztó válogatottunk számára: a spanyolok gyorsan két góllal megléptek, de a magyar szakmai stáb egy kapuscserével, Tomaskovics Eszter egy szép lövéssel megállította őket…

A nehézségeken ezzel túl is tette magát a nemzeti csapat, ugyanis hamar jött az egyenlítés, majd Kisteleki találatával a fordítás is. Szűcs Gabriella bombájával már 4–2 volt, innentől pedig fokozatosan húzott el a magyar válogatott, a harmadik negyed közepére már öttel mentünk – 9–4-nél a sötét sapkás spanyolok már igen kedvetlenek voltak.

10–5-nél, Pelle Anikó csodás, kapufás bombája után még kedvetlenebbek: alighanem felmérték, hogy ezen a mérkőzésen nem terem nekik babér, maximum a tisztes vereség lehet a cél.

Az utolsó játékrészre ötgólos előnnyel forduló magyar válogatott simán megtartotta a fórt, sőt növelte is: a kitűnően játszó Drávucz Rita félmagasan kilőtte a háló jobb oldalát, ezzel már 11–5-re vezettünk. Drávucz nyolcvan százalékos gól/lövés mutatóval büszkélkedhetett, ez korábban is jól jött volna… A vége sima, ötgólos győzelem – a legjobb nyolc között zajló ki-ki mérkőzéseken messze ez volt a legnagyobb különbség.

A 7. helyért:

Magyarország–Spanyolország 11–6 (4–3, 3–1, 3–1, 1–1)

Góldobóink: Drávucz 4, Tomaskovics, Szűcs, Pelle 2-2, Kisteleki 1

Nyilatkozatok

Petrovics Mátyás:

– Végig egyenletes teljesítményt nyújtottunk – ez volt az első ilyen mérkőzés. Előtte azt kértem a lányoktól, mutassák meg, hogy nem hiába dolgoztunk hosszú heteken át, hogy igenis tudnak vízilabdázni. Azt gondolom, ma megmutatták. A spanyolok a legjobb nyolc közé tartoznak, ellenük öt góllal nyerni: nem akármilyen teljesítmény, ráadásul edzőjük, Joan Jané rengeteg sikert ért el a férficsapatukkal, nyilván a keze alatt további fejlődést várhatunk tőlük. Végig uraltuk a mérkőzést, külön ki kell emelnem Gyöngyössy Anikó teljesítményét, aki remek védésekkel meghatározta a csapat játékát.

Ennek a világbajnokságnak az a nagy tanulsága, hogy sok-sok tétre menő mérkőzésre van szükségünk: csak így érhető el, hogy olyan szintű játékot tudjunk nyújtani a legfontosabb meccseken, mint ma. Azt sem tartom kizártnak, hogy az edzőmeccseken vagy a felkészülési meccseken is kitalálunk valamit a jövőben, hogy ha ez vagy ez nem sikerül, akkor másnap ez és ez fog következni, hogy érezzék a lányok, milyen úgymond nyomás alatt játszani és úgy jól teljesíteni.

Pelle Anikó

– Ma jól ment az egész csapatnak – tudom, sokan felteszik a kérdést, ha most így tudtunk játszani, akkor miért nem ment ennyire jól korábban is. Nyilván, azon voltunk, hogy ugyanezt nyújtsuk, de minden mérkőzés más. Elég, ha csak azt mondom: a kanadaiak ma döntőt játszanak, mégpedig úgy, hogy nem csak ránk sikerült ráerőltetniük az akaratukat, de az oroszokra is, akik pedig korábban úgy játszottak, mint az angyalok, szórták a gólokat, szépen vízilabdáztak, de a kanadaiak betonvédekezésével nem tudtak mit kezdeni. Ahogy hallottam, azok után, hogy nem jutottak ki az olimpiára, a kanadaiak tavaly októbertől folyamatosan együtt készültek, talán ez látszik meg most a teljesítményükön. A mi csapatunknak is sok közös edzésre és mérkőzésre van szüksége, hogy folyamatosan magas szinten tudjon játszani.

forrás: mvlsz.hu